Új hangszigetelési követelmények
további információk: +36/30-9663268
A cikk bemutatja, hogy milyen módon tudja elvégezni a tervező új épületeknél az új szabványnak megfelelően a 200 köbméternél kisebb légtérfogatú helyiségek homlokzati szerkezeteinek hangszigetelési méretezését.
A homlokzati szerkezetek léghang-szigetelési követelményeit 1990-től 17 éven át az MSZ-04-601-5:1989 számú szabvány szabályozta. Számítási módszere elnagyolt volt, ugyanis nem vette figyelembe a zaj ellen védendő helyiség akusztikailag fontos jellemzőit. 2007. április 1-én a Magyar Szabványügyi Testület új nemzeti szabványt adott ki e témában MSZ 15601-2:2007 hivatkozási számmal.
Tervezési módszerek
A tervező feladata az, hogy a zajtól védendő helyiségeket kívülről határoló homlokzati falakat, nyílászárókat, nyílásokat, szellőzőket olyan szerkezetekből állítsa össze, amelyek teljesítik az adott homlokzat hangszigetelési követelményeit a közlekedési zaj elleni védelem szempontjából (2. ábra).
Közlekedési zajok, homlokzati szerkezetek
Helyszíni zajcsökkentés
A homlokzati szerkezet eredő helyszíni zajcsökkentési követelményének számítása
A homlokzati szerkezetek eredő súlyozott helyszíni léghanggátlási számára és a színképillesztési tényező összegére vonatkozó követelmény számítása az alábbi módon történik:
Képletekben
„(R’we+Ctr)köv” és/vagy „(R’we+C)köv” a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott helyszíni léghanggátlási száma (R'we) és a közlekedési zajterhelés típusa alapján megválasztott színképillesztési tényező (Ctr és/vagy C) összegére vonatkozó követelmény [dB]
„L1AM” a zajtól védendő helyiség homlokzatának mértékadó zajterhelése, azaz a homlokzati szerkezeteket érő közlekedési zaj meghatározott mérési vagy értelmezési helyeken kialakuló egyenértékű A-hangnyomásszintjeinek térbeli átlaga [dB]
„L2A” a zajtól védendő helyiségben megengedett átlagos közlekedési zaj, amely a helyiségbe csukott nyílászárókon keresztül bejutó közlekedési zaj egyenértékű A-hangnyomásszintjeinek térbeli átlagát korlátozza [dB]
„Kh” a távolsági tényező, mely a homlokzat mértékadó zajterhelése és ennek mérési vagy értelmezési helye közötti kapcsolatot fejezi ki [dB]
„Sh” a zajtól védendő helyiség homlokzatának felülete a belméretekből számítva [m2]
„A” a zajtól védendő helyiség egyenértékű hangelnyelési felületének méretezési értéke [m2].
A színképillesztési tényező típusát a léghangszigetelésről szóló MSZ EN ISO 717-1:2000 számú szabvány alapján a homlokzatot terhelő zaj függvényében kell megválasztani: például városi utcai közlekedési zaj esetén a „Ctr” jelű a megfelelő, míg például autópálya zajánál a „C” jelű. Amennyiben a közlekedési zajt jellemzően csak az egyik színképillesztési tényezőhöz sorolt járműfajta okozza, akkor a követelmény csak ezt a „Ctr” vagy „C” tényezőt tartalmazza. Ha azonban mind a „Ctr”, mind a „C” színképillesztési tényezőhöz társított közlekedési zajforrások érik a homlokzatot, akkor az „(R’we+Ctr)köv” és az „(R’we+C) köv” is követelménnyé válik. A zajtól védendő helyiség homlokzatának mértékadó zajterhelését (L1AM-t) például méréssel vagy számítással lehet megállapítani: például közúti közlekedési zajnál általában kb. L1AM = 50–80 dB közötti értékre lehet számítani.
A zajtól védendő helyiségben megengedett átlagos közlekedési zaj (L2A) nagyságát a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelettel összhangban az MSZ 15601-2:2007 számú szabvány adja meg. Egyes funkcióknál „L2A” éjjel-nappal azonos mértékű (például lakások étkezőkonyháiban vagy étkező helyiségeiben L2A = 45 dB egész nap), míg más esetekben eltérő a nappali és az éjszakai időszakban (például lakások lakószobáiban nappal L2A = 40 dB, éjjel pedig L2A = 30 dB). Amennyiben „L2A”-nak ilyen módon két különböző határértéke van, a hangszigetelési követelményt értelemszerűen mindkét esetre ki kell számítani, és a homlokzati szerkezeteket a nagyobb értékre kell a továbbiakban méretezni.
A távolsági tényező (Kh) értékét szintén biztosítja a szabvány a tervező számára: Kh = 0 vagy 3 vagy 6 dB attól függően, hogy a homlokzat mértékadó zajterhelésének mérési, illetve értelmezési helye a homlokzat síkjában vagy attól 2 méterre van, és hogy figyelembe veszik-e a homlokzat hangvisszaverő hatását.
A zajtól védendő helyiség homlokzatának felülete (Sh) a helyiség külső fal menti hosszméretének és belmagasságának szorzataként egyszerűen számítható.
A zajtól védendő helyiség egyenértékű hangelnyelési felületének méretezési értéke (A) az MSZ 15601-2:2007 illetve az MSZ EN 12354-6:2004 számú szabvány szerint határozható meg: például szokványos bútorozású lakószoba esetében „A” a helyiségtérfogat 0,326-szeresével lesz egyenlő.
Laboratóriumi zajcsökkentés
A homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményének számítása.
A homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményét, azaz az eredő súlyozott léghanggátlási számának és a színképillesztési tényezőknek az összegét a következőképpen lehet számítani:
Az összefüggésekben
„(Rwe+Ctr)” illetve „(Rwe+C)” a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott léghanggátlási száma (Rwe) és a közlekedési zajterhelés típusa alapján megválasztott színképillesztési tényező (Ctr és/vagy C) összege [dB]
„Sh” a zajtól védendő helyiség homlokzatának felülete a belméretekből számítva [m2]
„Si” az i-edik homlokzati elem (például fal, ablak, ajtó, résszellőző) felülete [m2]
„(Rwi+Ctri)” és „(Rwi+Ci)” az i-edik homlokzati elem súlyozott léghanggátlási száma (Rwi) és a közlekedési zajterhelés típusa alapján meghatározott színképillesztési tényezõ (Ctr és/vagy C) összege [dB].
Az „(Rwe+Ctr)” illetve az „(Rwe+C)” értékek számítását az 1. lépésben meghatározott követelményekhez kell igazítani: az ott szereplő színképillesztési tényező(k)re van itt is szükség. Az egyes homlokzati elemek felületét (Si-ket) külső falnál a helyiség belméreteiből, nyílászáróknál és szellőzőknél a névleges méretekből, nyílásoknál pedig a tényleges nyílásméretekből kell számítani.
A különböző homlokzati szerkezetek „(Rwi+Ctri)” és/vagy „(Rwi+Ci)” értékeit például a termékgyártók ismertetőiből, katalógusokból, szakirodalmakból tudja a tervező kikeresni.
Összehasonlítás
A homlokzati szerkezetek eredő helyszíni beépítésre transzformált zajcsökkentési teljesítményének és helyszíni követelményének összehasonlítása.
A homlokzati szerkezetek kombinációja akkor felel meg a közlekedési zajterhelés elleni védelemnek, ha a homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítménye a helyszíni beépítésre transzformálva nagyobb vagy egyenlő, mint a homlokzati szerkezetek eredő helyszíni zajcsökkentési követelménye, azaz
A képletekben az „(Rwe+Ctr)”, illetve az „(Rwe+C)” érték(ek) a 2. lépés eredménye, az „(R’we+Ctr)köv”, illetve az „(R’we+C)köv” pedig az 1. lépés alapján áll a tervezõ rendelkezésére.
A homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményét a 2 dB-s érték levonása alakítja át a követelménnyel megegyező körülményekre, azaz helyszíni beépítésre.
Amennyiben a homlokzati szerkezetek kombinációja nem felel meg a fenti feltételnek, homlokzati elemek felületének illetve léghanggátlási képességének módosításával érheti el a tervező a teljesítmény növelését és ezáltal a követelmény teljesítését.
A méretezés fõ lépései
Helyiségenként a méretezés fő lépései a következők: a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott helyszíni léghanggátlási számára és a színképillesztési tényezők összegére vonatkozó zajcsökkentési követelmények [(R’we+Ctr)köv, illetve (R’we+C)köv] számítása; a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott léghanggátlási számának és a színképillesztési tényezők összegének, azaz a kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményének [(Rwe+Ctr) és/vagy (Rwe+C)] számítása; a homlokzati szerkezetek helyszíni beépítésre transzformált eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményének [(Rwe+Ctr)– 2 dB illetve (Rwe+C)–2 dB] és helyszíni zajcsökkentési követelményeinek [(R’we+Ctr)köv illetve (R’we+C)köv] összehasonlítása.
Amennyiben az elképzelt homlokzati szerkezetek eredő zajcsökkentési teljesítménye eléri, vagy meghaladja a követelményértéket, a kombináció megfelel a szabvány előírásainak; ellenkező esetben a homlokzati szerkezetek eredő zajcsökkentési teljesítményét növelni kell homlokzati elemek felületének, illetve léghanggátlási képességének módosításával, azaz a 2. és a 3. lépést addig kell ismételni, amíg a követelmény nem teljesül (1. ábra).
A hangszigetelés tervezésének algoritmusa
Felhasznált irodalom
· MSZ 15601-2:2007: Épületakusztika. 2. rész: Homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményei
· MSZ EN ISO 717-1:2000: Akusztika. Épületek és épületelemek hangszigetelésének értékelése. 1. rész: Léghangszigetelés
· 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról